Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek, versek

 

Ars poétika

 

Gyönyörrel telt éjszakák hadát
Hordom a vállamon
De azt, hogy boldog voltam
Mégsem vállalom.

 

Ha énekeltem és nem értette
Senki az idegen szót
Nem éreztem magaménak
Se sikert se tapsot

 

De ha elmondhatom a dalban
Amire gondolok
Úgy érzem---igen
Hogy ember vagyok!

 

S ha végig hallgatsz engem
S benned valami meg marad
Örülők majd neki
Hogy nem fárasztottalak

És ha tudod mi ellen lázadsz
De ha nem tudod nem teszed
Akkor arról, hogy mit érzel
Énekelj velem!

 

 

A Hajléktalan dala

 

Nincsen nekem fedelem
Csillag ül a fejemen
Otthonomat keresem
Segítenek- de kevesen 

 

Ég bolt alatt nem jó lenni
Rendőr fog majd beléd kötni
Ha hideg ellen bor a vágyad
Rád mondják, hogy részeg állat

 

Papundekli most az ágyam
Hidd el, hogy nem erre vágytam
Szeretnék én is fürdeni
Ágyból kelve jókat enni

 

Szembe nézve kezet fogni
Nem lesütve koldulni
Ne tartsanak tetvesnek
Mondjatok csak embernek!

 
 

Szegénység

 

Hogy mi a szegénység definíciója?

Annak csak egy éhen haldokló a meg mondhatója!

Neked már az is baj ha száraz a kenyér,
Nincs amit rá kenj vagy hozzá egyél.

 

Szoba konyhámban már nem ég a villany.
Ez nekem most a nagy bajom.
De Józsi a parkban nem fagy meg?
Vagy nem verik agyon?

 

Mindenkinek nagy rossz a sajátja
De akkor jó az ember ha másét is látja!
Nem elég a bajt sajnálni, felfedni,

Ha igaz ember vagy ellene kell tenni!

 

Nézz elesett társad alvatlan szemébe,
S ha kell menj be érte a szemétbe!

Simogasd meg kócos haját akkor is ha ragad,
Ne érezd a szagát- képzeld a helyébe magad!

 

Lehet, hogy ő is így tekintett másra
Míg az élet ily mélyre le nem ásta.
Nem tudhatod milyen sors vetette erre,
S vajon nem e veled is ez a terve!

 

Mindent összevetve akkor vagyok szegény-
Ha magamnak s másoknak nem adhatok reményt!